Két bejegyzéssel még adós vagyok: az utolsó előttiben, azaz ebben a bejegyzésben visszatekintek az eddig írottakra. Az utolsóban pedig megpróbálok Bécsről egy átfogóbb szöveget írni.

Nézzük először meg, mi mindenről volt eddig szó, hogy próbáltam szubjektíven körbejárni Bécset. A leginkább kézenfekvő egy nagyvárosban az épített környezet: volt szó a bécsi Gürtel képét meghatározó ívekről, a számos bécsi park egyikéről, egy japánkertről,  egy patinás bécsi uszodáról és Bécs híres lépcsőiből is bemutattam egy-kettőt. Több “közösségi” létesítménnyel is foglalkoztam: a központi temetővel,  egy zsiliprendszerrel és egy szemétégőtővel is. Több bejegyzésben foglalkoztam a német nyelv helyi változatával (ez, ez és ez), helységnevekkel (egyszer itt és egyszer itt), és a gasztronómiáról is esett szó (itt és itt). Röviden bemutattam egy híres bécsi-magyar családot és a városban élő számos nemzetiség közül kettőt említettem. Jellegzetesen nagyvárosi témáim is voltak: a közlekedés, a köztisztaság, és a helyrajzi számok. Végül Bécs múltjába kalauzolt két írás, az egyik egy híres rövidítésről szólt, a másik szálláshelyekről.

Egyetlen bejegyzést nem sikerült sehova besorolni: ez könyvekről és egy nagyon szubjektív élményről szólt.

Jöjjön hát a finálé…